A zenét lehet élvezni, és a zenét lehet érteni… Biztos vannak bőven, akik megelégszenek kedvenc zeneműveik meghallgatásával, és biztos sokan akadnak, akik tudni szeretnék, miről szól a mű. Mi játszódott le vajon a zeneszerző fejében, életében, az őt körülvevő társadalomban, ami a mű komponálásra ihlette? A líra és a próza műfajában mintha könnyebben tájékozódnánk, hiszen a szavak leleplezik szerzőjük belső monológját, de mi a helyzet a zenével? Mennyire kell hozzá “vájtfül”, hogy értően hallgassunk egy zongora szonátát, vagy egy nagyszabású szimfóniát? Bele kell-e ássuk magunkat a zeneirodalomba, és monográfiákat áttanulmányozva deríthetünk-e csak fényt a zeneirodalom rejtett titkaira?
Nem! Vannak közöttünk olyanok, akik hisznek benne, hogy a zenét érdemes és érdekes érteni, és szinte személyes életcéljuknak tekintik a hallani vágyó zeneszeretők fülének “kikupálását”… Ilyen ember és zongoraművész Fellegi Ádám, aki évek óta saját otthonában folytatja rendíthetetlenül misszióját, és enged különleges betekintést a klasszikus zene sokszor “érthetetlennek” titulált különleges világába…
Én kétszer jártam nála ilyen egyszemélyes előadáson, de vannak olyan “törzsvendégek”, akik rendszeresen ülnek a zongoraművész “lábainál” és hallgatják, ahogy egy-egy mű születésének hátteréről mesél, zenei motívumokat értelmez, anekdotál, filozofál, míg végül felcsendül Beethoven VI. “Pastorale” szimfóniájának Liszt Ferenc-féle zongora átirata…
Az élmény páratlan: ilyen közel sem zeneműhöz, sem zeneművészhez nem kerülhet az ember egy koncert-terem miliőjében. Ott az áhitatos csend, és tisztelet, míg itt a meghitt személyesség varázsol el…
Bevallom, én hamar “rákaptam” erre a műfajra. Mindig is vonzott a kamara előadás, a művészbejárón túli találkozás, és az a fajta társas együttlét, ahol nem a protokoll szab gátat az érintkezés szabályainak, hanem a közös érdeklődés teremt emberi kapcsolatokat. Miért is nincs ebből manapság több? Hiszen elidegenedett világunkban egyre inkább éhezzük az értelmes együttlétet, miközben egyre kevesebb a kínálkozó alkalom ezekre a valamikor teljesen bevett társasági formákra. Felolvasó estek, házizene… Milyen inspiráló alkalmak, ahol az ember lelke megpihen, de szelleme felfrissül, és ahol értékközvetítő élmények formálnak valódi emberi közösségeket.
Különleges élményt nyújtó lakáskoncertek esténként felnőtteknek, gyerekeknek… Saját web-oldalán Fellegi Ádám maga invitál minket, hogy töltsünk vele egy estét:
“Minden héten pénteken és vasárnap a saját lakásomban hatvan meghívott vendég részére eljátszom a zongorairodalom leghíresebb darabjait. És el is magyarázom! Közérthetően, szakkifejezések nélkül! A lakás 75 négyzetméteres, a harmadik emeleten van (vigyázat, lift nincs!), viszont kiváló hangversenyzongora van benne, a konyhában pedig harapnivaló és üdítő. Mindössze telefonon kell jelentkezni, hogy ne legyen túl nagy a zsúfoltság egy-egy alkalommal.”
Köszönjük a meghívást!
Velkey-Solvberg Anna
