A Zsámbéki-medence Idegenforgalmi Egyesület a közelmúltban megalapította helyitermék-csoportját.  Azok az egyesületi tagok kezdeményezték ezt és a hozzájuk kapcsolódó hosszútávú programot, akik már régóta ún. “helyi termékeket” készítenek és szeretnének ebből a tevékenységből megélni, nem a munkanélküliek számát gyarapítani.

Mi a helyi termék?

Helyi alapanyagból, helyi munkaerővel készülő termék, amelyet a helyi vásárokon, piacokon (vagy a készítő saját házában, gazdaságában) adnak el helyi vásárlóknak. Ilyen lehet Juliska néni tyúktojása, Magdi biolekvárja, bodzaszörpje, Kriszti kézműves csokija, Zsuzsa asszony házisajtja, Miska bá’ disznótorosa; de Éva kerámiái, Sanyi farag-
ványai, a szociális foglalkoztató szőttesei is gyarapíthatják a terméklistát. Minden kistérségnek megvannak a helyi termékei: a téma az utcán hever, csak fel kell venni, leporolni, gusztán becsomagolni – aztán uzsgyi, a piacra vele!

Hol vannak a helyi piacok?

Sajnos legtöbbjük már csak a képeslapgyűjteményekben sárguló régi fotókon! Ugyanis fogyasztói és globalizált társadalmunk elsilányította őket, sőt, hatályos jogszabályaink szinte lehetetlenné teszik a köztereken kialakítandó piacocskák megszületését. Hiszen a multik mindent nagyon meg tudnak szervezni nekünk, mit fárasszuk magunkat piacra járással, kosarak cipelésével, mikor beülhetünk a szép és kényelmes, részletre vásárolt autónkba és elmehetünk a hipermarketekbe, ahol nem csupa deformált, görbe, méreten aluli uborkát kapunk, hanem szép sudarat, szabványosat, ráadásul télvíz idején is! Minek is szegény Juliskának, Magdinak, Zsuzsinak, Miskának meg Sanyinak annyit vacakolni a kertjével, fájával, disznójával, kecskéjével, mikor a legolcsóbb távol-keleti, nyugat- és dél-európai árukat a szánkba teszik? Nos, az ironikus kérdésekre ma már tudjuk a húsbavágó választ:

Mert a legolcsóbbnak tűnő áru a legdrágább!

Mitől? Hát attól, hogy elveszi a munkát Juliskától, Magditól, Miskától…; a legelőt és a kertet felveri a gaz, aztán mehetünk parlagfüvet irtani… , ők meg segélyért az önkormányzathoz. Meg attól, hogy a rengeteg szállítás, hűtés, tartósítás mennyi energiát igényel és hogy károsítja a környeze-
tünket! És még sorolhatnánk a következményeket, de ezt minden épeszű ember végig tudja gondolni. Talán a legnagyobb kár az emberi (társadalmi) kapcsolatokban keletkezett ezzel a folyamattal.

Elveszett a termelő és a fogyasztó közvetlen kapcsolata, amely a kölcsönös bizalmon és egymásrautaltságon alapult.

Nincs más tennivalónk tehát, mint visszaállítani a közvetlen kereskedelmet, a helyi piacokat a normális paraszti logika alapján: én megtermelem – te megveszed azt, amire szükséged van tőlem. Ilyen egyszerű.

Vagy mégsem ilyen egyszerű?

Sajnos nem. Ezért kellenek azok a civil szervezetek, amelyek megpróbálják a helyi termékeket, helyi értékeket a fogyasztók, helyben lakók és turisták számára hozzáférhetővé tenni.

Mit tehet egy egyesület, alapítvány?

Összegyűjtheti a kistérség értékeit, amely lehet: épített, természeti, turisztikai, néprajzi, gasztronómiai, ipari, mezőgazdasági, szellemi, stb., és ezeket megfelelő formában, a célközönség igényeihez igazodva tálalja különféle „projektekben”. Azaz: turisztikai termék-
csomagokat hoz létre, programokat, közösségi megmozdulásokat, adott célért folyó kampányokat szervez, közösséget formál, piacot szervez, szomszéd településeket ellenségből barátokká, de legalábbis együttműködő társakká tesz, több települést érintő túraútvonalakat, tanösvényeket épít ki, stb. Kifogyhatatlan a civil társadalom kreativitása! És milyen vonzó az  a kisváros vagy falu, ahol a nyüzsgő (helyi) piacon nem győzünk válogatni a sok (helyi) érdekesség, finomság között!

Külföldi nyaralásoknál a piacon helyi specialitások után kutatunk

Ugyanezt megtehetnénk itthon is, csak össze kell fognunk és felkutatni magunknak, a magunk örömére (és megélhetésének biztosítására) a lehetőségeket. Magyarország helyi specialitása  egyelőre még az, hogy kevesen ébredtek rá a helyzet tarthatatlanságára. De egyre több a tudatos vásárló meg a méltányos és közvetlen kereskedelem híve, egyre többen szeretnének egyedi, kézműves és kisszériás termékeket venni, egyre többen keresik a biotermékeket,  mind többen az élelmiszerekből is azokat szeretnék megvásárolni, amelyekről tudni lehet, hogy ki, hogyan és miből készítette, és még azt is megtudhatja, miért egészséges.

Megmozdult a Zsámbéki-medence is

Június végén a kistérség idegenforgalmi egyesülete konferenciára hívta össze a helyi termékek népszerűsítésében érdekelt szervezeteket, vállalkozásokat, önkormányzatokat, magánszemélyeket. Az előadások nemcsak elméleti alapokat adtak és a fentiekben érintett fogalmakat tisztázták, hanem konkrét ötletekkel segítették a résztvevőket saját vállalkozásuk elindításában, megújításában, ill. a közösségi, települések közötti összefogást sürgették. Ennek egyik látványos eleme a színpadra felállított, és azóta „élesben üzemelő” helyitermék-polc (lásd “stelázsi-program“), amelyet természetesen a kistérségben élő fafaragó készített el, a helyi bútorfestő díszítette. Az első polcot az egyesület finanszírozta és a Pátyon működő nagyforgalmú pizzéria állította fel saját üzletében. A közös cél az, hogy a vásárlók közvetlenül – e formában is – megismerhessék a helyi termékeket. Hiszen ott van rajta Juliska néni tyúktojása, Kriszta csokija, Magdi lekvárja, Zsuzsa asszony házisajtja, Miska bá’ disznótorosa… és az egyesület idegenforgalmi kínálatát bemutató minden kiadvány.

A szervezők várják a további polcok elhelyezéséhez a vállalkozók ajánlatait, ill. azokat a kistermelőket, akik még nem kapcsolódtak be a programba.

Rágyanszky Zsuzsanna

http://www.zsambekinfo.hu/stelazsi_program.php