2010. június 26-án véget ért az 5. Balatonfüredi Nemzetközi Gitárfesztivál. Több helyszínen összesen 80 résztvevő lépett fel. Képviseltette magát Brazília, Spanyolország, Olaszország, Oroszország, Bulgária, Csehország, valamint Magyarország is. Színvonalas fellépők sora mutatta be, hogy a gitár hogyan lehet értékekkel teli kifejezési formája, elhívása egy művésznek.

A programok között találni lehetett érdekes hangszerkiállítást, kottakiállítás és vásárt, előadásokat, koncerteket, mesterkurzusokat. Kuriózumként említhető Madarász Iván Erkel-díjas zeneszerző “Vannak-e különös dolgok a zenében?” című előadása, aki több, azóta már kiteljesedett, gitárművész tanára volt.

Az esemény lehetőséget teremtett a fiatal tehetségek bemutatkozására is egy koncertsorozat keretében. A Kisfaludy színpadon fellépett például a Gödi Gitársaság is.

Gerendás Péter -gondoltuk- kiváló hangulati plusszt fog kölcsönözni elköltendő vacsoránkhoz a Balaton igéző nyugalma és szépsége mellé. Nem csalódtunk, sőt, lenyűgöző volt szakmai tudása, laza előadási módja. Nemcsak közkedvelt számait, vagy Beatles-dalokat prezentált, hanem megcsillantotta brilliáns lap tapping tudását is. (A lap tapping technika szakmai meghonosítása a kanadai Erik Mongrain nevéhez fűződik, lényege, hogy a gitárt ölbe fektetve úgy “ütögetik”, mintha zongora lenne.)

A záróestet a főszervező Eötvös József, Liszt-díjas gitárművész nyitotta meg, felkonferálta a Flamenco Est vendégelőadóit Spanyolországból. Jose Ligero ének; Michel Gillain gitár; Johan Debaets ütőhangszer; Vanessa Cuesta tánc.

Abban a pillanatban, ahogy felcsendültek az első dallamok a művészek összhangja és profizmusa kézzel foghatóvá vált. Az énekes Joséból valóban belülről jöttek felszínre a megénekelt érzelmek, így kisugárzása, átélése a hallgatókhoz könnyen eljutott. A nézőközönség áhítattal hallgatta és gyakran előredőlve nézte a produkciót, amely magával ragadott mindenkit. Az általuk játszott flamenco az érzelmek teljes skáláját képes volt felvonultatni úgy, hogy közvetlenül, egyenesen a szív belsejébe hatolt. A közös nyelv észrevétlenül és azonnal létrejött.

Nagyszerű lelki élmény volt látni, ahogy az előadók csodálattal átitatott figyelemmel illették a táncművész-hölgy mozdulatait, mindaközben egymással is folyamatosan kontaktusban maradtak.

Ahogy a zenéből, a zene által megformálódott egy másik művészet, a visszafogott, finom, elegáns, mégis egyszerre csábító, ugyanakkor drámai tánc. Avagy maga a tánc, és a táncmozdulatokat kísérő mélységes hódolat hogyan keltették életre a zenei motívumokat.

Nagyon gazdag, színvonalas, érzelemdús este, amely egyedülállóan méltó záróakkordja volt a Nemzetközi Gitárfesztiválnak.

Természetesen, a rendezvény helyszíne sem maradhat említés nélkül, Balatonfüreden, a Tagore-sétányon andalogva (nemrégiben megköszönte Meira Kumer, az indiai parlament alsóházának elnöke is, hogy híres költőjükről neveztük el) nem alaptalanul kezdi el dúdolgatni a magyar ember lánya az ismert dalt: “Nekem a Balaton, a Riviéra…”

Bodnár Szilvia