Szemerkélő esőben indultunk sógorommal Domonyvölgybe. Nagyon nehezen találtuk meg a 2-es tavat, mivel szinte nincs kitáblázva, még a kereszteződéseknél sem. A lovas tanya útjelzőit követve, végre rátaláltunk a keresett vízre. A halőrház mellett szabad strandnak tűnő terület, fedett pihenővel, szemben büfé (itt, csali és alapszerelés is kapható). Sportjegy van! A nagyon fáradtnak tűnő halőrtől kapott felvilágosítás, igen szűkszavú és nem teljes körű.

Etetés utáni percekben kiderült, hogy kár volt ezt tenni, mivel itt szinte, csak kemény kukoricával, vagy tigrismogyoróval, illetve bojlival lehet horgászni. Iszonyatos mennyiségű törpeharcsa van a vízben, ami mindent felzabál, ami belefér a szájába. Később megtudtuk, hogy a vízen úszkáló bóják törpe csapdákat jelölnek, és az újakkal már volt, hogy 17 kilót is emeltek egyszerre.

Nem adtuk fel a reményt (mivel az hal meg utoljára)! A törpék mellett, bodorka és apróbb keszegek csipkedtek. A halőrkérésére a törpéket nem dobáltuk vissza. A szaporodó haltetemekre megjelent egy rutinos macska reggelizni. Türelmesen várta a friss falatokat. Amelyik nem mozgott, az nem kellett neki, és rutinosan, csak a tüskementes hátsórészt ropogtatta.

Sógorom keszegezés közben, egy gyönyörű compót csalt horogra, konzervkukorica + csonti szendviccsel. Dél körül kezdett az ég is kitisztulni és a törpék is csendesedtek.

Ekkor hirtelen minden előzmény nélkül az erjesztett kukoricával csalizott Feeder nyeletőféke veszett sikításba kezdett. Pár perces fárasztás után 3-as pikkelyes került a merítőbe. Nem sokkal később ez a jelenet megismétlődött egy 4 kilós nyurgával is.

Végül is egy jó napnak értünk a végére. A reggeli órák, megmutatták, hogy van a vízben hal. Hatalmas csobbanásokkal fürödtek a szebbnél szebb halak a szemerkélő esőben. Akit nem idegesít a rengeteg törpeharcsa, vagy szeretne egy jó paprikást belőlük annak, bátran javaslom, hogy itt próbálkozzon.

Gulyás László

www.horgaszotperc.hu

A győri Sárközi Imre újrahasznosításra alkalmatlan műanyag hulladékokból katalizátoros hőbontással zárt rendszerben nagy tisztaságú olajat állít elő. A technológia világviszonylatban is óriási jövő előtt áll.

A szabadalom Gelencsér Gábor tulajdona, aki a Power Energy Kft. ügyvezetője és a szabadalom megvalósítására vonatkozóan szerződéses jogviszonyban áll Sárközi Imre cégével. Az így előállított olaj olyan emissziós paraméterekkel rendelkezik, mint bármelyik másik kereskedelmi forgalomban kapható olaj – írja a Kisalföld. Üzemanyagként dieselmotorban felhasználva generátort is meg tud hajtani a találmány, plusz villamos energiát is elő tud állítani. Ez a kutatás-fejlesztési program keretében megvalósított technológia is bizonyítja, hogy mennyire fontosak az új megoldások, melyek révén szemétből is lehet értéket előállítani úgy, hogy maga a beruházás öt éven belül megtérül. Sok más próbálkozástól eltérően ez a rendszer már működik, a gyakorlatban is kiállta a próbát.

A hulladékból olajat előállító magyar találmány (fotó: Kisalföld)

Fogy a szemét, az áramot pedig el lehet adni. A kőolajból előállított szinte valamennyi mesterséges anyag visszaalakítható olajjá. Mélyen a föld alatt óriási nyomáson és melegben ugyanilyen folyamat zajlik. Azonban a szabadalom segítségével ez felgyorsítható. A szemét, fajtájától függően 30-60 perc alatt alakítható át olajjá. A szélerőműveknél is jobb a hatásfoka, mivel az csak akkor termel villamos áramot, ha fúj a szél. A villamos energiaelosztó hálózatnak 2 nagy óriási problémája van az egész világon: Ha sok benne az áram, vagy ha kevés. Ezzel az új típusú erőmű segítségével termelt olajjal az energiaéhséget fedezendően másodpercek alatt beindíthatók az áramtermelő generátorok. Segítségükkel jelentősen csökkenthető lenne Magyarország energiafüggősége, valamint a környezetünk is sokkal tisztább lenne.

Annak ellenére, hogy a világpiacon az élelmiszerárak az eddigi legalacsonyabb szintre csökkentek, a szakértők szerint az élelmiszerbiztonság egyre aggasztóbb. Éppen ezért kezdtek vizsgálatokba, amelynek célja, hogy kiderítsék: vajon 2050-ben az emberek számára biztosítható lesz-e az egészséges táplálkozás, és ha igen, az alapanyagok minden földrészen, helyben megtermelhetőek lesznek-e.

A témában 21 értékelés készül majd el, amelyek azt vizsgálják, hogyan alakul majd a jövőben az élelmiszer-kereslet, és hogy a javak megtermelését milyen irányba befolyásolják majd az olyan külső tényezők, mint az éghajlatváltozás, vagy az ivóvízért való állandó verseny. A jelentések is részét képezik majd annak az előrejelzésnek, amelyet 2010 novemberében tesznek majd közzé a szakemberek.

Mindezek mellett a kutatóknak arra a célra is oda kell figyelniük, hogy a következő évtizedekben sikeresen megváltoztathassák az emberek étkezési szokásait. A szakértők ugyanis egyet értenek abban, hogy a ma elterjedt táplálkozási szokások hátrányosan befolyásolják az emberiség egészségét, így hatékony lépésekre van szükség annak érdekében, hogy ez a jövőben jó irányba változhasson.

Forrás: OrientPress Hírügynökség

A kézmosás fontossága

A WHO felmérései szerint a világon évente 3,5 millió gyermek hal meg olyan betegség következtében, amit kézmosással meg lehetne előzni. Az étkezés előtti és a WC használat utáni kézmosással a hasmenéses betegségek 45%-át, a légúti megbetegedéseknek pedig 23%-át lehetne megelőzni.

A kézmosás helyes lépései

1. bevizezzük a kezünket
2. beszappanozzuk
3. megdörzsöljük, különösen a legszennyezettebb helyeken
4. leöblítjük
5. szárazra töröljük

A víz nagyon sok anyag oldószere, ezért fellazítja, feloldja a szennyeződések vízoldékony részét.

A szappan reakcióba lép a szennyeződésekkel, oldja a zsír összetevőket, elpusztítja a kórokozókat és azok csíráit.

A megdörzsölés felhabosítja a szappant és a vizet. A hab rengeteg apró buborék gömbből áll. A gömbök nagy felülete sok szennyeződést képes megkötni, feloldani. A dörzsöléssel a mélyebb barázdákba is behatol a szappan, segít azokat is kitisztítani.

Az öblítés eltávolítja a feloldott és megkötött szennyeződéseket.

A nedves bőrfelületre könnyebben rátapadnak újabb szennyeződések. Ezért a száraz bőr könnyebben tisztán tartható. Ha van rá lehetőség, papírtörlőt használjunk, és utána dobjuk ki a szemetesbe.

Miből áll a bőrünkön lévő szennyeződés?

• porzsíros,
• olajos anyagok
• baktériumok, vírusok
• növényi, állati, étel szennyeződések

Mik a baktériumok?

Egysejtű élőlények, melyeknek egy része „albérletben” él velünk, pl. a bőrön is. Segítenek a védekezésben, vitaminok, tápanyagok hasznosításában. Másik részük viszont behatolva a testünk szövetei közé betegségeket okoz. Ezeket hívjuk kórokozó baktériumoknak.

Mik a vírusok?

Önállóan nem életképes, de más sejtekbe bejutva azok működését átalakítva, saját magukat szaporíttatni képes RNS, vagy DNS tartalmú kórokozók. „Becsempészik” a sejt tervrajzába (DNS)  a vírus elkészítésének információit, majd a gyártósor elindításával sok ezerszám termelődnek. Ezután újabb sejtekbe hatolnak be, amíg találnak fogékony sejteket a környezetükben.

Milyen helyzetekben szennyeződik be a kezünk?

• Közlekedés, utazás
• Szerelés, takarítás
• Tevékenységek a szabadban ( játék, sport, munka)
• Festés, rajzolás, barkácsolás
• Étkezés
• WC használat
• Tömeges helyeken: kilincsek, székek, asztalok, padok
• Állatok gondozása, játék velük
• Betegekkel való érintkezés, ápolásuk

Egy kanadai iskola adatai szerint, csupán a gondosabb kézmosással 14%-ban csökkentek a náthás és influenzás megbetegedések a diákok között. Most az őszi „betegség szezonban” érdemes erre az apróságnak tűnő dologra is oda figyelni. Ha a kézmosás szokássá válik minél több gyermek (és reméljük felnőtt) számára is, a betegségek számának csökkenésével mindannyian nyerünk vele.

dr. Nagybányai Nagy András
gyermekorvos

Hogy milyen lenne valójában egy “egészséges” sajtó, bizony nem könnyű definiálni… Próbálja meg Ön, ha nem hisz nekem!

Egy ideális világban – tudjuk, nem abban élünk – a sajtót nem kellene körülhatárolni, törvényekkel szabályozni, esetleg korlátozni. hiszen minden józan és tisztességes ember egyetértene abban, hogy korrekt tájékoztatást vár el, amiben nem szubjektív véleményeket oszt meg valaki, hanem közli a tényeket. Az lenne az igazi, ha nem kellene folyton “a sorok között olvasni”… és arra figyelni ki hol, és miben akar minket elaltatni, félrevezetni, megtéveszteni, győzködni, és még sorolhatnám… Ha amit leírt, vagy nyilatkozott egy újságíró, vagy sajtófőnök, aki ráadásul szakmai felelősségéért és hozzáértéséért pénzt vesz fel, mi is készpénznek vehetnénk. Ha nem kellene soha a mögöttes motivációkat vizsgálgatnunk, és megszünhetne mindenfajta (leginkább kölcsönös) gyanakvás…

Nos, én az ideális szabad sajtót valahogy ilyen felelős tájékoztatást nyújtó szolgáltatásnak képzelem el.

Igenám, de mi van akkor, ha valaki az én jóhiszeműségemet kihasználva visszaél a bizalmammal, és saját jogaira és szabadságára való hivatkozással olyan dolgokat kommunikál (leginkább kéretlenül), amik sértik az én jogaimat és szabadságomat? Ahol összeütközésbe kerül a jogszerűség és a tisztesség? Ahol ellentmondás feszül a többség és a kisebbség véleménye között? Ha mindkettőnek egyformán joga van – és jogi értelemben van – véleményének hangot adni, akkor hogyan érvényesíthetjük itt a “demokráciát”?

Az egyetlen fokmérője az “igazságtevésnek” ez esetben olyan közös értékrenden való “közmegegyezés” lehetne csak, amit pártállástól, etnikumtól, szociális helyzettől függetlenül mindenki magáénak vall. Ezt nevezhetnénk mondjuk “sarokkőnek”. Amikor pedig a mérleg nyelve egy vitás helyzetben furcsa irányba lengene ki, ez lenne – hangsúlyozom mindenki számára – az egyetlen érvényes viszonyítási pont. Milyen egyszerű is lenne…

Én azonban nem magáról a törvényről kívánok itt véleményt formálni, ezt a tisztet meghagyom az erre vonatkozó felelősséggel felruházott embereknek, sokkal inkább megújult lelkesedéssel fogok itt szólni a TUD6 Magazin által nyújtott lehetőségeinkről. Nos, hogy ez “önreklámnak” minősül-e? Döntsék el Önök!

Nálunk szabad a pálya!

A Tud6 Magazin ugyanis cikkíró pályázatot hirdetett meg, amire várjuk mindazon amatőr “újságírók” írásait és cikkhez kapcsolódó fotóit, akik úgy érzik, tudnak hozzátenni mindennapjaink öröméhez, sikeréhez, és céljuk, hogy embert és közösséget építő gondolataikkal, tapasztalataikkal gazdagítsák tudásunkat. Meggyőződésünk, hogy mindenkinek vannak olyan erősségei, tudása, élettapasztalata, illetve környezetében fellelhető erőforrása, ami mindannyiunk hasznára válhat. Amit nem szeretnénk, hogy valaki ezzel a lehetőséggel visszaélve nyíltan vagy burkoltan politikai, ideológiai vagy üzleti érdekeit szolgálja, vagy bármilyen formában azt reklámozza. Annyi érték van körülöttünk, amit észre sem veszünk, ezeket szeretnénk megmutatni, ezekkel példát mutatni, ötleteket adni, és bár nem “bulvár” szinten, de mégiscsak szórakoztatni.

Egyszer hallottam egy történetet egy iskolai focimeccsről, ahol a bíró késése miatt egy jószándékú apuka kezdte vezetni a barátságos mérkőzést, ami majdnem tragédiába fulladt, ugyanis fogalma sem volt a futball játékszabályairól. A hirtelen szabadságtól megittasodva aztán a gyerekek össze-vissza kezdtek rohangálni, és egyre több volt a szabálytalanság a pályán. A helyzet kezdett már-már sérülésveszélyessé fajulni, mikor megérkezett a szakavatott futball-bíró, aki “ráncbaszedte” a kis apróságokat, és lefújva minden szabálytalanságot, végül sínre tette a mérkőzést a gyerekek, a szurkoló szülők és nézők nagy örömére…

Nos, a Tud6 Magazin “játékszabályai” is csupán azt szolgálják, hogy közzétett cikkeink ne egymás rombolására, a közösség sérülésére, hanem épülésére szolgáljanak. Ebben áll a mi “sajtószabadságunk”!

Várjuk mindazok jelentkezését, aki egyetértenek ezzel a média-szemlélettel, és szeretnének aktívan hozzájárulni egy egészséges gyakorlat, egy reményeink szerint egy inspiráló jó példa kialakításához!

Kezdjük el mi itt “kicsiben”, bízva benne: hátha ragadós lesz a példa…

Velkey-Solvberg Anna
www.pro-vision.hu

Napkeletről jött egy csillag,
pásztorok szemébe villant;
megijedtek, leborultak,
a csodától elnémultak.

Fényes angyal szólt hozzájuk:
- Ne féljetek, hisz már vártuk:
a kis Jézus megszületett,
menjetek és örvendjetek!

El is indultak ők menten
a csillaggal, s Betlehemben
kis jászolban rátaláltak.
- Üdvözlégy a Szentcsaládnak!

Bölcsek jöttek napkeletről,
hiszen ők már tudtak erről:
- A Megváltó megszületett,
itt a csillag, csak itt lehet!

Hoztak ők sok drágaságot,
ám vitt nagyobb gazdagságot
mind, ki ott volt a kisdeddel,
mit szívükben rejthettek el.

A jászolnak az illatát,
állatoknak a nyugalmát,
Szentcsaládnak békességét
őrizd meg a lelked mélyén.

Kis Jézus, hogy megszülettél,
minket oly boldoggá tettél,
szinte kicsordul már, érzem,
de hogy mi is: súgd meg kérlek!

Ó Karácsony, értem most már,
hogy minékünk mit is hoztál,
szeretetről szól éneked,
s ezért hálás vagyok neked!

Kásai  Anna

2010 December

Ezt a gondolatsort folytatjuk most. Reméljük, elkezdődött már az önismeret rögös útja és a megnyílás az egészséges párkapcsolatok felé. Nézzük meg, mi vár ránk ebben a témakörben.

- Szia, Iza! Milyen szempontok alapján választunk párt, milyen mechanizmusok működnek bennünk tudat alatt, vagy mennyire tudatos ez a folyamat? Mondhatunk olyat, hogy rövidtávon esetleg más szempontok alapján választunk párt, mint amikor férjet/feleséget választunk magunknak?

Fotó: Pálvölgyi Gábor (Kaloda)

Genetikai szempontból olyan férfit/nőt választunk, aki rendelkezik azokkal a markerekkel, ami alapján a mi genetikai reproduktivitásunk egyre jobb és jobb tud lenni. Azaz, ha én rendelkezem bizonyos tulajdonságokkal (például szép vagyok, okos vagyok, stb.), akkor törekszem arra, hogy olyan párt válasszak magam mellé, aki ugyanezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik és vonzódom hozzá. Mindig arra törekszünk, hogy genetikailag magunknál jobbat válasszunk, hiszen azokat a dolgokat, amikkel rendelkezünk tovább akarjuk örökíteni és erre így van a legnagyobb esélyünk. Ugyanakkor ez rejt egyfajta veszélyt magában, hiszen ha olyan párt választunk, aki nálunk jobban néz ki, sikeresebb, akkor megnő annak a valószínűsége, hogy nem fog beszállni az utódnevelésbe, hanem talál nálunk jobbat. Ennek következtében állandóan versenyeznünk kell a saját csoportunkkal. Itt jön be az a fajta gondolkodás, hogy inkább választunk olyan párt, aki hosszútávon támogat minket, hiszen a gyerek megmaradását az segíti elő, ha folyamatos támogatást kap (jó suli, anyagi javak, stb.), tehát minden olyan tényező, amivel a saját versenytársaihoz képest előnyben részesül. Ezek elsősorban női motívációk, de ugyanúgy érvényesek a férfiakra is, annyi módosulással, hogy náluk nem az utódnevelés az elsődleges szempont, hanem a biztonság. Ezért lehetséges, hogy rövidtávon genetikailag a legjobbat válasszuk, hosszútávon viszont azt, aki a legnagyobb támogatást nyújtja.

- Tehát a tudattalan döntésmechanizmusok mellett ott van a tudatos kockázatelemzés is. Ez nem kompromisszum-kötés?

Inkább mérlegelésnek nevezném, mint kompromisszum-kötésnek, mert előfordulhat, hogy ha a legtökéletesebbet választjuk, nem maradunk senkivel a végén. Persze a szerelem nem gondolkodik, ezt azért ne felejtsük el.

- Mikor mondhatjuk el azt, hogy helyesen mérlegeltünk, jól választottunk? Van mondjuk 100 pont, amit ha kipipálunk, akkor garantált a hosszútávú, jó minőségű kapcsolat?

Nem, ilyen nincs. (Mosolyog) A legegészségesebb, ha a két ember között minél nagyobb arányban összekapcsolódik a közös érdeklődés, a közös belső tartalom, ugyanakkor megfigyelhető sok esetben a fizikai hasonlóság is. Ahogy változik a személyiség, a külső körülmények, úgy szétcsúszhat a kezdeti közös vonal. Lehet, hogy a kiindulópont teljesen jó volt, mégis eltávolodnak. Ez olyasmi, mint két halmaz, ami kezdetben átfedésben van. Minél több a közös tartalom, a közös érték, annál biztosabban fedik egymást, ugyanakkor ahogy változunk, megtelik az életünk új tartalmakkal, és ez el is távolíthat.

- Hogyan lehet megőrizni az átfedést? Tudunk valamit tenni?

Nagyon fontos a törekvés a kapcsolat megőrzésére, a közös döntés, a közös akarat. Már a kezdetektől fontosak a közös élmények, a közösen eltöltött idő, a beszélgetések, az új izgalmak, a közös kalandok. Akkor csúszik szét a kapcsolat, ha a párok nem tudják megőrizni a közös élményt, elkezdik látni a negatívumokat is, és már nem fektetnek bele annyit. Fontos az együtt fejlődés ahhoz, hogy tartós legyen egy kapcsolat és a pozitív túlsúly a negatívumokkal szemben.

Fotó: Pálvölgyi Gábor (Te engemet, én tégedet)

- Ahogy telik-múlik az idő, folyamatosan energiát fektetnek a felek a minőségi kapcsolat működtetésébe, mennyire fontos emellett a külső megőrzése?

Fontos a rendszeres visszajelzés, hogy jó veled lenni, jól nézel ki, szeretlek. Erre a férfiaknak ugyanúgy szükségük van, mint nekünk, nőknek. Amennyiben az önbizalmunk a másik ember mellett rendben van, akkor kevesebb eséllyel megy szét a kapcsolat, hiszen elsődlegesen az ember a társának akar tetszeni, tőle akarja megkapni a visszajelzést. Ha ez oda-vissza kielégítően működik, akkor könnyebben együtt marad a pár. Ha azonban nem ápoljuk a külsőnket, ha nem törődünk magunkkal, hogyan várjuk el a pozitív visszajelzést?

Ha odafigyelünk erre és idővel mégis elmarad a visszajelzés, akkor megkapjuk máshonnan és ez is eltávolíthat. Gondoljunk csak bele, ha egy jól működő párkapcsolat mellett bókolnak a munkatársaink, akkor eszünkbe sem jut ennek jelentőséget tulajdonítani, de ha ezt otthon nem kapjuk meg, akkor apránként befészkeli magát a fejünkbe a gondolat, hogy mindenki csodálatosnak lát, csak az nem, akitől a leginkább szeretnénk megkapni az odafigyelést. Probléma, hogy a kezdeti szép idők, bókok, odafigyelés elmúlnak, elfelejtik az emberek ezt a másiknak megadni és már csak az elvárások maradnak.

- Apropó, elvárások. Ezt is sok helyen hallani, hogy az elvárások miatt mennek tönkre a kapcsolatok.

Fotó: Pálvölgyi Gábor (Starbucks)

Az elvárások arra vezethetőek vissza, hogy mindig jobbra törekszünk az összes lehetőséghez képest, és az amit kapunk, egy idő után alapnak számít. Mivel már az a szint lett a referencia,  többre vágyunk, például magasabb státuszra. Ha magunk nem tudjuk megteremteni azt, akkor a másikat fogjuk noszogatni, hogy lépjen előrébb, hiszen akkor azáltal a mi életszínvonalunk is emelkedni fog. Ez egy természetes folyamat, azonban lehet azért másképp is haladni, mint a másik folyamatos egrecíroztatásával. Mindenkit lebeszélnék arról a “jó” szokásról, hogy párját máshoz hasonlítgassa. A “Bezzeg, ha a Hufnáger Pistihez mentem volna feleségül…” hozzáállásból a másik azt érzi, hogy nem elég jó. Érdemes kifejezésre juttatni, hogy szerintünk képes erre, támogatjuk őt. Idővel pedig megteremtődik az igény benne, hogy elérje azt a szintet. Utána már csak az a dolgunk, hogy türelemmel legyünk, bizalommal a másik iránt, szeressük és támogassuk a fejlődésében. Ez ugyanúgy érvényes a férfiakra is, természetesen, hiszen a másik erőszakos noszogatása rendszerint nem, vagy csak időlegesen vezet eredményre.

- Igen, ebben egyetértünk. Összefoglalva tehát, ha az alaphozzáállás az, hogy a  felnőttek stabil kapcsolata a fontos kiindulópont az összes többi kapcsolat -pl. gyerekek- szempontjából, akkor érdemes figyelni a közös élményekre, együtt fejlődésre, a külsőre, valamint fontos a tisztelet, a szeretet és a másik támogatása. Nem egyszerű a néha fárasztó, egyhangú hétköznapokban, munka, háztartás, gyerekek, kölcsön törlesztések mellett a külsőt megőrizni, és ráadásként még kalandot is csempészni a fő kapcsolatba. Sikerül ez egyáltalán valakinek?

Ez felfogás kérdése. Ha nem akarsz kiégni, akkor töltsd meg a házimunka idejét élettel, élményként próbáld megélni a mindennapokat, színezd ki a saját magaddal eltöltött időt (pl. amikor főzöl, akkor hallgasd meg a kedvenc albumod). Mindig mi határozzuk meg, hogy amit csinálunk, az ne kidobott idő legyen. Így nem lesz a tevékenységekből kötelesség, remélhetőleg. Ez javít az elégedettségi szintünkön is, és mire hazajön a párunk, nemcsak a vacsorával vagyunk készen, hanem egy jókedvű, mosolygós nőt talál otthon, akinek jó érzés lesz udvarolni, és máris ott a párkapcsolatban a játékosság, a nevetés. A folyamat ennél némiképp bonyolultabb, de a hangsúly a játékosságon és a nevetésen van.

- Akkor a jelszó: Játssz és nevess! – a pozitív visszajelzés biztosan nem marad el. Így lelkileg feltöltődve pedig már automatikusan jönnek a kalandok, az élmények közös keresése és a vágy a megélésükre. Köszönöm, Iza!

Bodnár Szilvia

A HPV fertőzés nemi úton jut át, valamint a környező bőrfelületek közvetlen érintkezésével.  A férfiak esetén többnyire tünetmentes. A nők fertőzése is az esetek 90%-ában két éven belül megszűnik. Támadási felületükből következően a HPV vírusok bőr és nyálkahártya betegségeket okoznak. A genitalis szemölcsök 90%-ában a HPV 6-os, és 11-es típusa van jelen. A magas kockázatú HPV vírusok jelenlétét mutatták ki több emésztőrendszeri és genitális rendszeri daganatos szövetből. A méhnyakrák esetében 90%-ban volt jelen HPV. Ezek közül is két altípus adta az esetek 70%-át (16-os=50%, 18-as=20%). Magyarországon évente kb. 1000 új méhnyakrákot fedeznek fel. Nagyon fontos a rendszeres szűrés, mely a megelőző elváltozások kimutatásával korai fázisban teszi lehetővé a megfelelő kezelést. A vírus első kimutatása nyálka kenetből történik, ha ez pozitív, hat hónap múlva DNS tesztet kell végezni.

Jelenleg két gyártó is rendelkezik oltóanyaggal HPV vírusok ellen. Az egyik kettő (16,18), a másik négy (6,11,16,18) altípussal szemben alakít ki védettséget. Az oltás előtt ki kell zárni laborvizsgálattal a HPV jelenlétét. Az oltás három adagban (0., 1. és 6. hónap) kerül beadásra. Az eddigi biztos adatok szerint a méhnyakrákot megelőző állapotokat (ezeket szűrik vizsgálattal) 12,2%-al sikerült csökkenteni az oltottak körében.

Az elmúlt hónapokban egyre erősödő kampány indult a HPV oltás népszerűsítésére. Ezúttal nem csak a nőgyógyászokon keresztül az aktív korú nőket szólítják meg, hanem külön honlap létrehozásával a középiskolás lányokat bíztatják, kérjék szüleik segítségét az oltás beadatásához. A honlapon videó készült a szülőknek és a lányoknak is. A fő üzenete, hogy az alkalmi partnerek komoly veszélyt jelentenek a HPV fertőzés szempontjából. A főszereplő lánynak, elmondása szerint 15 éves korában volt az első szexuális kapcsolata. Egy diszkó utáni egyéjszakás kaland ébreszti rá a HPV veszélyére. Ezért minden középiskolás lánynak ajánlja a mielőbbi nőgyógyászati szűrővizsgálatot és a HPV oltás beadatását.

De mit is jelent ez az üzenet? Nem baj, ha korán kezded, nem baj ha vannak futó partnereid? Csak az a fontos, hogy védett legyél a HPV fertőzéssel szemben? Ennek hiányában életveszélynek teszed ki magad?

Legyünk jóhiszeműek, és feltételezzük, hogy ezek az értelmezések csak az oltás népszerűsítésének nagyfokú buzgalma miatt hallhatók ki az információkból. E szándékot az is mutatja, hogy az eredetileg 30 ezer Ft/darab körüli árú oltóanyagot a kampány újabb szakaszában már szinte féláron is meg lehet kapni. De ebben az esetben is felmerülnek kérdések:

- Mitől véd meg a HPV oltás?

Az egyik a 6, 11, 16 és 18-as altípusok fertőzésétől, a másik az utóbbi kettőtől.

- Kialakulhat-e az oltottakon méhnyakrák?

Igen, 30%-ban más altípusok mutathatók ki (még 13 féle magas kockázatú van). És akkor a többi, HPV fertőzéssel összefüggésbe hozható daganatos betegséget nem is vettük figyelembe.

- Más oldalról nézve: kit véd meg a HPV oltás a méhnyakráktól?

A nők átlagosan 25%-ában fennálló HPV fertőzések 10%-ának (ennyi esetben nem szűnik meg magától a fertőzés) a 70%-ában védenek ezek az oltások a méhnyakráktól. Természetesen nem ennek a 2% alatti esetnek szeretném a jelentőségét csökkenteni. Annál is inkább, mert a méhnyakrák halálozása 40% feletti. Mégis, az oltás költsége (különösen ha nem csak egy főt érint egy családban) nem látszik arányban állani a betegség megelőzésével, ha általában, mindenkinek propagálják.

- Vannak-e fokozottabban veszélyeztetettek?

A statisztikák szerint magasabb arányban fordul elő a HPV fertőzés a 18 éves kor előtt kezdett nemi élet, a partnercserék és más nemi betegség fennállása esetén. Ezenkívűl a fejlődő országokban gyakoribb a méhnyakrák előfordulása, mint a jobb szociális és egészségügyi körülményekkel rendelkezőkben.

Aki mégsem tud ennyire jóhiszemű lenni, az nyilván felteszi a kampány üzenetből adódó többi kérdést is:

- Aki nem kapott HPV oltást életveszélynek van-e kitéve?

Önmagában az oltás hiányától nem. Ha kapott valaki oltást, ha nem, rendszeresen járjon szűrővizsgálatra, hogy mihamarabb felfedezésre kerüljön, és minél korábbi (és egyúttal hatékonyabb) kezelésben részesüljön egy esetleges rákos elváltozása.

- Ha HPV oltást kapott valaki, akkor nincs kockázata az alkalmi kapcsolatoknak?

Számos más, szintén súlyos betegség beszerezhető nemi úton, főleg a gyakori partnercserék során.

- Azért kell korán oltani HPV ellen, mert a kamaszok úgyis korán kezdik a szexuális kapcsolatokat?

Hogy az éretlen személyként, felelőtlenül bevállalt alkalmi kapcsolatok mennyire károsak, arról számtalan tanulmány ismert. És nem csak az egyénnek, hanem hosszútávon a társadalomnak is azok. Egy újabb látszólagos „biztonság”, csak tovább rontja ezt a tendenciát.

A legnehezebb persze mindezek után saját családunk számára helyes döntéseket hozni. Nyilván a lehető legtöbb veszélytől szeretnénk megóvni őket.

Felmérések azt igazolták, hogy minden ötödik partnercserére jut egy HPV fertőzés. Vagyis minden esetben, ha valaki partnert vált, 20% esélye van egy HPV fertőzésre, következésképpen 2% esélye van komoly, akár daganatos megbetegedésre.

Dönthet tehát úgy is valaki, hogy HPV oltást kér, vagyis ezt az esélyt 70%-al csökkenti. Ez azonban olyan, mintha egy lovagi páncélon keletkezett lyukat csak 70%-ban foltoznánk be, hiszen azon a kis maradék nyíláson csak nem találnak be. Nyilván ha valaki a veszélyeztetettebb életmódot választotta, jó ha minden lehetőséget kihasznál a kockázatok csökkentésére. Egy száguldozó autós is kisebb eséllyel sérül, és okoz sérülést, ha jobb fékekkel és több légzsákkal felszerelt autóban ül. Ettől persze még nem ő lesz a biztonságos közlekedés mintapéldája.

A másik lehetőség, hogy valaki kitart egy partner mellett, amivel az adott partner hasonló döntése esetén még a HPV fertőződés esélyét is kizárhatja.

Egy kampány üzenete egy adott időszakra szól, egy adott cél elérésének céljából. Az életünk döntései viszont gyermekeink életére és döntéseire is kihatnak. Nem mindegy milyen „üzenetet” akarunk továbbadni. Az üzenetünk, azaz a döntéseink, és azok következményei, értékeinken kell hogy alapuljanak.

dr. Nagybányai Nagy András

Nagyon sok cikket lehet életmód témakörben olvasni, hiszen a téma kimeríthetetlen. A megoldások, egyénekre szabva, természetesen szintén sokszínűséget mutatnak. Tetszett az idézet, amelyet nemrégen olvastam egy kör-emailben: „Aki földi testbe született, nem lehet a végső tudás birtokában”, de azért próbálkozunk.

Véleményem szerint fontos látni, hogy mennyire meghatározó mit hoztunk magunkkal a szülői behatások révén, hiszen a tudattalan reakciók egy része, a viselkedési mintáink gyerekkorban születnek és onnan ívelődnek át a felnőttkorba. Fontos meglátnunk, megtalálnunk önmagunkat, kik is vagyunk valójában, és célszerű olyan válaszreakciókat felépíteni, amik már ténylegesen mi vagyunk. Bátorság, ha az ember a megszokásait, gondolatait felül tudja bírálni.

Sirghel Izabella viselkedéselemzővel beszélgettem az elmúlt napokban az élet dolgairól, a lelki dinamizmusokról az önismerethez kapcsolódóan.

Mi az általános körkép, kórkép társadalmunkról?

-       Az elmagányosodás. Az egyszemélyes modell, mint család, már régóta foglalkoztatja a szociológusokat. A szingliség, hogy egyedül is képes vagyok mindenre, nekem senki sem elég jó, jöjjön a még tökéletesebb. Egy szórakozóhelyen a hedonista életmódra berendezkedett emberek közül senki nem gondolja és nem is várja egy komolyabb kapcsolat kialakulását.

Ezekből divatot is formáltak. Nem veszélyes ez?

-       Inkább úgy fogalmaznék, nem egészséges, mert nem erre vagyunk teremtve. Biológiailag is kétfélének, férfinak és nőnek születtünk. A nő a befogadó, a férfi pedig az, a szexualitásban is, aki betör, megtermékenyít, létrehoz valamit. A nők férfias szerepeivel ez a befogadás vész el. A kötődésmentes viselkedési forma szintén veszélyeket rejthet magában, hiszen az ember társas lény. Van arra is példa, hogy ha a fizikai valóságban nem építhetjük fel kapcsolati rendszerünket, akkor ezt megtesszük virtuálisan. Az internet-függőség nem a számítógéphez, mint tárgyhoz való ragaszkodást testesíti meg, hanem a fiatalok azon keresztül élik az életüket. A szociális közeget pótolja számukra, és ha azt elveszik tőlük, elvonási tüneteket produkálnak, mert valójában úgy élik meg, a kapcsolataiktól szakítják el őket. Nagyon mélyen bennünk él az a szükséglet, hogy legyenek kapcsolataink. Lehetőség szerint élők.

Azt hallottam egyszer, hogy egy srácnak 25-30 chat-partnere van, akikkel egész este „elvan”. Szinte idegenek, mégis barátnak nevezik egymást, egy kávéra azonban nem ülnének be, hogy személyesen találkozzanak. Igaz ez?

-       Igen. Az arányuk pedig növekedni fog. Az internet – az előrejelzések szerint – fő médiummá válik, le fogja küzdeni a rádiót, a tv-t, az írott sajtót. Az internet olyan virtuális világot teremt, amelyet a marketing is előszeretettel támogat. Egy virtuális világban pedig azért könnyebb élni, mert védjük magunkat. A személyes jelenlétben nehezebb egy torzított szerepet játszanunk, hiszen a metakommunikációnak összhangban kell lennie beszédünkkel ahhoz, hogy az hiteles legyen a másik fél számára.

Mitől védjük magunkat? Ennyire félelmetes egy igazi kapcsolat, kapcsolódás?

-       Mindenki kialakít egy képet önmagáról. Gyerekkorunktól fogva szerepeket próbálunk ki, tulajdonságokat veszünk magunkra, amelyek szimpatikusak. Ha ezek közül valamelyik megerősítésre talál a környezet visszajelzéséből, akkor megmarad, ha nem, akkor elhagyjuk. Ami megmarad, azt tudatosan és tudat alatt is védeni fogjuk. Jobban érezzük magunkat, ha mind a gondolatainkat, mind a viselkedésünket kontroll alatt tartjuk, bár ezek a folyamatok soha nem lehetnek teljesen tudatosak. Az emberekkel való kapcsolataink folyamatosan változnak, jó esetben épülnek, mélyülnek. Az érzelmek ugyanakkor nem állnak kontroll alatt. Szerencsés, ha a személyiség úgy fejlődik, hogy képes a tudattalan dolgokat némiképp felszínre hozni és integrálni. Ezáltal fejlődik az önismeretünk, és nem futamodunk meg az érzelmi válaszok elől sem.

Így nagyjából válaszút elé kerülhetünk: önismeret vagy felszínes kapcsolatok, amelyek ilyen szempontból nem jelentenek veszélyt. Alámerülünk, vagy kievezünk a biztonságos partra. Az önismeret azonban egy élethosszig tartó folyamat.

-       (Mosolyog) Vannak olyan hirdetések, amelyek néhány hét alatt ígérnek eredményt, de hogy ez csak a kezdet, azt már nemigen teszik hozzá. A belső tudatalattiban hozott viszonyok, reagálások lassanként jönnek a felszínre. Fokozatosan, egymást követve, problémáról-problémára haladva oldódnak fel, leginkább a lelki hozzáállás függvényében. Ez nem csak azon múlik, ki mennyire mer őszinte lenni önmagához. Fontos megemlíteni, hogy ezekre a dolgokra nem szívesen emlékszünk vissza – azért kerülnek a tudatalattiba, mert a személyiség védi magát. Épp ezért sok nem-tudatos folyamat nehezen válik tudatossá, nehezen tudjuk elfogadni és megérteni az igazi gócpontokat. Sokszor mi magunk képtelenek vagyunk új megoldásokat találni, újra visszakerülünk ugyanabba a csapdába, amelyet felállítottunk. Úgy érezhetjük, hogy meg tudjuk oldani egyedül, mégis csak ideig-óráig tart az elért eredmény. Jó, ha ilyenkor van mellettünk egy segítő.

Hova juthatunk el az önismeret által?

-       Nem fogunk teljesen megváltozni, csak részben. (Mosolyog.) Látni fogjuk, jó esetben, hogy mit miért teszünk, felismerjük a tudattalan reakcióinkat, és azok tudatossá válhatnak. Már nem azért fogunk például hazudni, mert takargatni akarunk valamit, menekülni valami elől, vagy mert nem tudjuk vállalni a következményeit. Pont ellenkezőleg, azért tesszük, mert tudjuk, mit miért csinálunk, és vállaljuk az esetleges következményeket. Emberi példával megvilágítva: kiderül valakiről, hogy súlyos beteg, de nem mondja el a környezetének. Ez alapértelmezésben egy hazugság.

Tudattalanul hazudva tehát általában a félelmek motiválnak, nem vagyunk képesek felvállalni a betegséget, félünk, hogy elveszítjük az állásukat stb. Tudatosan azonban az illető a hazugságot választja a jobbik útnak, mert például jobbá akarja tenni a hátralévő időt stb.

Képesek leszünk szembenézni azzal is, hogy nem vagyunk tökéletesek. Tegyük fel, van 10 jó tulajdonságunk és 5 rossz. Az 5 rosszat nem akarjuk elfogadni, mert úgy érezzük, rontja a jókat, azonban, ha ezeket be tudjuk tenni a helyükre, akkor létrejön egy másfajta énkép. Elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, a hibákkal együtt.

Ha felismerjük, hogy rosszul reagáltunk valamire, már szintén előreléptünk. Az önismeret azonban mégsem nevezhető vidámparknak. Az, hogy hova jutunk el általa, rajtunk múlik. Általában a rossz élményeket kerüljük, saját hibáinkkal nehezen nézünk szembe, pedig jó érzés, hogy oldódik a felszínre kerüléssel az adott esemény. Jó érzés megbeszélni, és az is, amikor elkezdenek tudatosulni a bennünk zajló lelki folyamatok. Összeáll bennünk a kép és ez katartikus állapot! Visszajön a kontrollérzés, feloldódik a megkötözöttség, avagy más esetben rájössz, hogy tudod befolyásolni, ha újra előkerül az adott szituáció az életedben, nem éled meg már stresszként többé.

Minden ember más és más, különböző, egyedi lelki problémákkal. Mégis: van egyetemes, általános segítség, mindenki számára hasznosítható megoldás?

- Bármennyire nem hisszük, mégis állíthatom, hogy alapvető fontosságú az életben a rendszeresség: a rendszeres, azonos időben történő étkezés, elalvás. Az egyensúly az életünkben nemcsak lelkileg kell, hogy beálljon, hanem testileg is.

Ha sikerül némiképp tisztába kerülnünk önmagunkkal, nem rejtegetjük többé az igazi arcunkat, akkor meg merünk nyílni az egészséges kapcsolatok felé is. A legtöbb ember azt várja a másiktól, hogy betöltse azt az űrt, ami benne van. Azt hazudjuk, így találjuk meg a másik felünket, a párunkat. Én mégis inkább azt hiszem, csak akkor leszünk képesek adni egy párkapcsolatba, közben magunk lenni és vállalni ezt félelem nélkül, ha tudjuk, kik vagyunk. Ehhez pedig meg kell ismernünk önmagunkat. Biztosan állíthatom, ha valaki elindul ezen az úton, nem fordul vissza soha, hanem egyre tudatosabbá válik a saját életét, érzéseit illetően. Úgy gondolom, ez fontos. Meglepően kevés időt szánunk magunkra, miközben folyton a másik ember személyiségét fürkésszük. Sokszor azt sem tudjuk, kik vagyunk, és mit akarunk, de ami ennél is fontosabb, miért váltunk olyanná, amilyenek vagyunk. Keressük a magyarázatokat, eleinte másokat okolunk, aztán az önismeret révén rájövünk, hogy a saját döntéseinkkel kell szembenéznünk.

Igen, a párkapcsolatok dinamizmusa szintén nagyon érdekes témakör, egy következő alkalommal érdemes is lenne körbejárnunk kicsikét. Természetesen várjuk olvasóink hozzászólásait, témafelvetéseit is, de a terjedelem erre az alkalomra most ennyit engedélyezett számunkra.  Köszönöm a beszélgetést, Iza.

-       Én is köszönöm.

írta: Bodnár Szilvia

Nem! Vannak közöttünk olyanok, akik hisznek benne, hogy a zenét érdemes és érdekes érteni, és szinte személyes életcéljuknak tekintik a hallani vágyó zeneszeretők  fülének “kikupálását”… Ilyen ember és zongoraművész Fellegi Ádám, aki évek óta saját otthonában folytatja rendíthetetlenül misszióját, és enged különleges betekintést a klasszikus zene sokszor “érthetetlennek” titulált különleges világába…

Én kétszer jártam nála ilyen egyszemélyes előadáson, de vannak olyan “törzsvendégek”, akik rendszeresen ülnek a zongoraművész “lábainál” és hallgatják, ahogy egy-egy mű születésének hátteréről mesél, zenei motívumokat értelmez, anekdotál, filozofál, míg végül felcsendül Beethoven VI. “Pastorale” szimfóniájának Liszt Ferenc-féle zongora átirata…

Az élmény páratlan: ilyen  közel sem zeneműhöz, sem zeneművészhez nem kerülhet az ember egy koncert-terem miliőjében. Ott az áhitatos csend,  és tisztelet, míg itt a meghitt személyesség varázsol el…

Bevallom, én hamar “rákaptam” erre a műfajra. Mindig is vonzott a kamara előadás, a művészbejárón túli találkozás, és az a fajta társas együttlét, ahol nem a protokoll szab gátat az érintkezés szabályainak, hanem a közös érdeklődés teremt emberi kapcsolatokat. Miért is nincs ebből manapság több? Hiszen elidegenedett világunkban egyre inkább éhezzük az értelmes együttlétet, miközben egyre  kevesebb a kínálkozó alkalom ezekre a valamikor teljesen bevett társasági formákra. Felolvasó estek, házizene… Milyen inspiráló alkalmak, ahol az ember lelke megpihen, de szelleme felfrissül, és ahol értékközvetítő élmények formálnak valódi emberi közösségeket.

Különleges élményt nyújtó lakáskoncertek esténként felnőtteknek, gyerekeknek… Saját web-oldalán Fellegi Ádám maga invitál minket, hogy töltsünk vele egy estét:

“Minden héten pénteken és vasárnap a saját lakásomban hatvan meghívott vendég részére eljátszom a zongorairodalom leghíresebb darabjait. És el is magyarázom! Közérthetően, szakkifejezések nélkül! A lakás 75 négyzetméteres, a harmadik emeleten van (vigyázat, lift nincs!), viszont kiváló hangversenyzongora van benne, a konyhában pedig harapnivaló és üdítő. Mindössze telefonon kell jelentkezni, hogy ne legyen túl nagy a zsúfoltság egy-egy alkalommal.”

Köszönjük a meghívást!

Velkey-Solvberg Anna

http://blog.pro-vision.hu/